A 16. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától. A Hegyaljakapujának nevezett Szerencs vidéke a 13. században a Bogát-Radvány nemzetség szállásbirtokát képezte, akik egy bencés apátságot alapítottak a vizenyős terület egyik kiemelkedő magaslatán.

Szerencs Város Önkormányzata az egyedülálló fejlesztési projekten belül felújította a volt Szerencsi Cukorgyár egykori raktárépületét. A fejlesztés keretén belül a volt raktárépületet kívülről és belülről is felújították, valamint akadálymentesítették. Ennek köszönhetően az építészetileg értékes, helyi védelem alatt álló épület alkalmassá vált arra, hogy bemutathassa a település hírnevét adó szerencsi csokoládégyártás történetét, meglévő tárgyi emlékeit, és létrehozzon egy helyi ipartörténeti múzeumot.

Egy szerencsi múzeum alapításának gondolata az 1960-as években vetődött fel. 1965-től megkezdődött a helytörténeti gyűjtőmunka, amelyben nagy szerepe volt az Angyal Béla vezette honismereti szakkörnek. 1967. július 17-én dr. Petrikovits László fogorvos, ismert műgyűjtő adománylevelével 400 ezer képeslapot, valamint ex libriseket, könyveket, régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyakat ajándékozott a településnek azzal a kikötéssel, hogy abból múzeumot hoznak létre, és azt a későbbiekben sem vihetik el Szerencsről.

A XIX. században külön kultusza lett a fürdőbe, gyógyfürdőbe járásnak, sorra épültek az ország közfürdői. Városunk melegvizes fürdője nagyon kezdetleges körülmények között működött az 1890-es évek elején, reggel 6 órától este 7 óráig, 30 koronás jegyárak megfizetése mellett csalogatva vendégeit.

A mai ismert formáját 1910 nyarára érte el a régen áhított községi fürdő szecessziós épülete, melyet használatra átadtak a nagyközönségnek.

Az Összefogással Tokaj Világörökségéért Projekt keretén belül 2007-be készült el Szerencsen, a 37-es főút mellett a Világörökségi Kapuzat és Turisztikai Fogadóépület. Az építmény átadásával egy olyan turisztikai információs- és fogadóbázis alakult ki, amely alkalmas a főváros felől történő közúti közlekedés megállítására és térségi kapu funkció betöltésére.

Szabadidőpark épült a Magyar utca mellett, az egykori cukorgyári hűtőtavak irányába. A Széchenyi 2020 program keretében megvalósuló pályázattal Szerencs Város Önkormányzatának célja, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a település turisztikai vonzerejének fejlesztéséhez, a turisták által itt eltöltött idő növeléséhez. Az infrastrukturális fejlesztés keretében többek között Pihenőpark és játszótér kialakítása, valamint horgászati lehetőség biztosítása szerepel a tervekben.

Az Aranka-tető 207 méterével Szerencs legmagasabb pontja.
Az Aranka-tetőn az elmúlt években pályázati forrásból mandula és birsalmafákat ültettek, amit a Szerencsi Városgazda Nonprofit Kft. gondoz.

A 18. században a rekatolizáció következtében Szerencsen ismét nagy lélekszámú római katolikus közösség élt, ezért 1742-ben újból felállították fel a katolikus plébániát - Almássy Mihály támogatásával. Az új templom építését is ő kezdte el, amely 1750 és 1764 között épült meg barokk stílusban órapárkányos főhomlokzat feletti toronnyal. Hajóját csehsüveg boltozat fedi. 

2003-ban készült el a Munkás Szent József tiszteletére szentelt új római katolikus templom. A Vincze László által tervezett, modern háromszög alaprajzú épület Árpád fejedelem sátrát, a körülötte található földtöltés a taktai földvárat idézi meg. A puritán belső tér ékessége a nagyméretű feszület és a Madonna-, valamint a Munkás Szent József-szobor. Alkotójuk Hegedűs István gyöngyösi szobrász.A templom előtt álló haranglábban három harang van elhelyezve.

Szerencs legrégibb temploma a XIII. században épült eredetileg román stílusban, először egy 1321-es feljegyzés tesz róla említést. Az épületet 1480-ban átalakították, ekkor készült a középen álló gótikus torony. A torony belső terében keresztboltozatos helyiség van, falába kőkeretes ablakokat helyeztek. A templomot támpillérek fogják körül, hajója dongaboltozatos, a szentélytől félköríves diadalív választja el. A templomot 1595-ben adományozta Rákóczi Zsigmond református hittársainak, az ő támogatásával gótikus stílusban jelentős átalakításokat végeztek.

A szerencsi görög katolikus kőtemplom építéséhez Puskárszky parókus idejében indult a gyűjtés, de maga az építkezés Kőszeghy György parókus (1771-1778) időszakában kezdődött el, és még utódai idejében is folytatódott. A templom felszentelésére valószínűleg már 1798-ban sor került, de a tornyát csak 1799-re tudták befejezni, az épület ekkor nyerte el jelenlegi késő barokk formáját.